1. furor, oris, hn. [furo]
1) őrjöngés, bőszültség, düh, vak, heves szenvedély, lázas és hatalmas kedélyállapot, mint harag, vágy s több efféle (vesd ö. amentia, insania s több efféle): f. et insania; f. et amentia; (költ.) ut tibi sim furor oka bőszültségednek, f. coeli ac maris, hánykodás és zúgás.
2) rajongó ihlettség (költőé, jósé s több efféleé): praesagitio, quae inest in animis, si acrius exarsit, furor appellatur; sine f. magnus poeta esse non potest; fatidici ff.