Furia, ae, nn. [furo]

(e. számban nagyon ritkán)

1) egyik a boszuállás három istennői közül, kik a természetelleni vétkeket büntették meg, jelesen azon bűnösöket, kiket az emberi igazság boszuló karja valami okból el nem érhetett: Furiae agitant terrentque eos, qui etc.; Furiae hominis, sceleris, kik valakit v. valamely bűnt üldöznék, azonban Furiae patrum, fraternae, kik a szüléken v. rokonokon elkövetett bünökért állottak boszut.

2) innen átalán oly lény (különösen mesés, de néha ember is), ki szerencsétlenséget és veszélyt hoz másokra, «kinzó szellem» s több efféle: igy a Harpyiakról: illa F: religionum, dühös háborgatója (Clodiusról).

3) (költ. és újk.) köznévileg dühösség, őrültség, heves indulatoskodás: concipere ff., dühbe jőni, ob ff. Ajacis, szörnyű bűnténye; ff. muliebres.