alluceo, xi, ― 2.
(ősk. és újk.) világít, világosít, megvilágosít, rávilágol, -fénylik, alicui; nequidquam tibi fortuna faculam lucrificam allucere vult, hiában akarja a szerencse, hogy szövétnek világítson neked a nyerésre, azaz, hiába kedvez neked a szerencse (némelyek ok nélkül e cselekvő jelentést meggyujt adják e szónak).