fugo, 1. [fuga]

megszalaszt, futásnak indít, elűz, -kerget: f. hostes, equitatum, ducem alterum; Musa mea me f. (Ovid.), okozta száműzetésemet, száműzött; (költ.) hoc f. audacem poetam, elijeszti, (újk.) f. multos a proposito studendi; átv. ért. a) eltávolít, elűz, flammas a classe; Phoebus fugat astra, elhomályosítja, láthatatlanná teszi; maculas ore, elmulasztja. b) gyors mozgásba hoz, hajt, tela nervo, ellő.