fuga, ae, nn. [fugh ]

1) futás, szaladás: dare, conferre, conjicere se in fugam, elfutni; capere, petere f., megfutamodni; facere f. valakit megszalasztani, de néha megszaladni; conjicere, impellere hostes in fugam, megszalasztani; fuga explicari non potuit, futás közben nem tudtak kibontakozni; fuga ab urbe turpis; claudere alicui fugam, valaki futásának útját állani, elvágni; (költ.) t. ff. celeres. Küln. hazából menekülés, száműzetés, honkerülés, exsilium et f.

2) átv. ért. A) valamit elkerülő törekvés, menekvés, valamitól való félelem: f. laborum et dolorum. B) elkerülési, menekvési mód, eszköz: si alia fuga honoris non esset; quaere fugam morbi. Innen névk. (költ.) menhely, menedék. C) (költ.) sebes futás, haladás, sebesség: exspectet facilem f. ventosque ferentes; f. temporum. Innen dare fugam a) (valakit) sebesen futni hagyni, alkalmat adni, hogy futhasson. b) sietve szaladni.