1. fucus, i, hn. [fncos ]

1) festő moh, pirosító moszat, a tenger mellett száraz sziklákon tenyésző bérczi zuzmóból készült veres festőszer.

2) átalán vörös festék, pirosító. Innen

3) átv. ért. álcziczoma és -fény, ellentétben azzal, a mi belbecscsel bir, külszín, tettetes, csalfaság stb.: color venustatis non fuco illitus sed sanguine diffusus (átképítve beszédről); sine f. ac fallaciis; fucum facere alicui, valakit elámítani.

4) verhenyeges mézga vagy viaszanyag, mellyel a méhek a köpülyukat be szokták csinálni.