frenum, i, kn. (gyakran t.-ben s ekkor néha freni)

1) zabola, zabla, kantár, (vesd ö. habena): recipere f., felzaboláztatni, magára zabolát tenni engedni; dare f., a zablát megereszteni; inhibere (ducere) ff., meghúzni; mordere f., átv. ért. ellenállani.

2) átv. ért. mindenről, a mi valakit v. valamit tartóztat, fékez, korlátoz, valamiben akadályoz: Mutinam illi exultanti tanquam frenos furoria injecit, mintegy dühének korlátául; capere ff. imperii, megragadni az uralkodás gyeplőjét; adhibere alteri calcaria, alteri frenos, az egyiket sarkalni, a másikat tartóztatni.