[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

1. fortunatus, mn. kf. és ff. [fortuna v. r. fortuno]

1) szerencsés, boldogított, a szerencse küladományaival megajándékozott (vesd ö. felix stb.), homo, respublica, urbs. Mint fn. fortunatus, i, hn. szerencse fia, kedveltje.

2) vagyonos, gazdag, homo.