fortasse (ritkán assis), ih. [forteansit?]

1) talán (és nem valószinüség nélkül, vesd ö. forsitan és forte, ezért rendszerint jelentőmóddal), f. dices. Küln. A) (tsz.) önállóan feleletképpen lehet: Sy. hui, tardus es. Ch. fortasse. B) (színk.) határozatlan módú mondatban, meglehet: f. te illum mirari coquum, lehető, hogy te stb.

2) szám mellett körülbelől, mintegy: elegit triginta f. versus.