1. allevo, 1.

1) (többnyire újk.) sajátl. fölemel, föltart, pollicem, allevatus re aliqua, valaminél fogva fölemelkedve, valamire támaszkodva.

2) könnyebbé tesz, könnyebbít, onus. Innen átv. ért. testi vagy lelki terhek megkönnyebbüléséről. A) (személyről) valakit földerít, megvidámít, fölvidít, enyhülést, könnyebbülést szerez valakinek, aliquem; gyakran szenv. megújul, -könnyebbül, felvidul, föléled. B) (bajról, teréhről) megkönnyebbít, enyhít, csillapít, sollicitudines suas; notae allevatae, szelidített (becsületbeli) büntetések. C) segít, segedelmez, gyámolít, emel.