fors, tis, nn. [fero]

csak az e. alanye. és hat. e.

I. mint fn. vaktörténet, vakvéletlen (vesd ö. fortuna): fors tulit, hozta magával: fors se dare visa est imperii recuperandi, úgy látszott, hogy csupa történetből alkalom van rá; forte quadam divinitus; fors fuit, úgy történt; (Lucr.) fors (est) illud reperiri posse, megeshetik hogy; (szink.) fors fuat pol, szerencsét hozzá! Néha személyesítve Fors a vaktörténet istennője.

II. mint ih.

1) (költ.) alanye. fors = fortasse.

2) hat. e. forte: A) történetesen, vaktörténet által, véletlenül (ellentéteül annak, a mi szándékosan, előre megfontolva és terv szerint történik; többnyire hangnyomat nélkül; vesd ö. casu, fortuito): f. temere, seu f. seu tentandi causa; quum casu iis diebus decedens e provincia Puteolos f. venissem; erat f. brumae tempus, éppen volt, per eos dies f., éppen azon napokban; gyakran nyomósbitólag, f. fortuna, küln. valami szerencsés véletlenről.

3) többnyire kötszókkal kapcsolatban, si, nisi, ne, a mikor is valami bizonytalant, határazatlant jelent, talán, mintegy, körülbelől (odavetőleg vesd ö. fortasse és forsitan): si quis vestrum f. miratur; Erucii criminatio tota dissoluta est, nisi f. exspectatis.