fornacula, ae, nn.
(költ.) kics. sz. fornax kemenczécske, kályhácska, gunyoros kétértelmüséggel Juv. 10, 82. Tiberius fejéről, mint a melyben bosszuálló terveit forralta; átv. ért. bujtogató, szerző, valaminek kigondolója, a ki «kifőzte» az egészet: totius calumniae.