for, (az első személyben nem fordul elő ), fatus, álszenv. 1. (elavult és költői ; lásd még fas, fatum )

1) (ritkán) beszél, izült hangokat, szókat mond (vesd ö. loquor, dico): quum puer jam per aetatem fari posset.

2) (költ.) átalán mond, szól, beszél (többnyire költ. és a magasabb irályban): f. aliquid; fare, mondd. Innen A) megénekel, Tarpejum nemus. B) jövendöl.

3) r. fandus, mint mn. a) kimondható (ellent. infandus); innen: non fandus, kimondhatatlan, és mint fn. non fanda, kn. t. kimondhatatlan szerencsétlenség; b) megengedett, helyes, szabad; respersae fando nefandoque sanguine arae, áldozati állatok és megölt emberek vérével; fn. kn. memor fandi et nefandi, az igazságról és gazságról.