foedo, 1. [foedus]

(többnyire költ. és újk.)

1) undokká és rúttá tesz, beszennyez, bepiszkol, elundokít, megszeplősít: Harpyiae omnia foedant contactu suo; f. vultum alicuius cinere, elrútít; (költ.) f. aliquem ferro, hostium copias, megsebesít, sebekkel rúttá tesz, megcsúfol, megöl, agri foedantur, elpusztítják.

2) átv. ért. megbecstelenít, beszennyez, meggyaláz: gloriam, merita sua, adventus tuus f. Romam; annus foedatus cladibus, gyászossá tett.

3) meghomályosít, elsötétít, lumen (felhőről); serenos vultus, megkomorít.

4) (újk.) csúffá tesz, megront; in Sarmatarum habitum foedari, a S. rút külsejéből valamit elsajátítni.