1. fluxus, mn. [fluo]

1) folyó.

2) (újk.) hullámzó, lefolyó, repülő, bő, tág s több efféle, crinis, amictus, arma. Innen tág, megereszkedve lecsüngő, habenae.

3) átv. ért. A) omlatag, dülékeny, gyenge, pars muri, corpora. B) gyenge, erőtlen, nem tartós, animus, dux, mens senio fluxa; öregség miatt elgyengült. C) mulékony, bizonytalan, gyenge, res humanae, auctoritas, fides, gloria; studia ff., rövid ideig tartó sikerrel biró.