flumen, inis, kn. [fluo]

1) (többnyire költ.) folyó viztömeg, ár, folyás, Cocytus errans flumine languido; t.-ben is atalán viz: f. fontis, ff. limosa, mocsárról.

2) folyam, folyóviz (főleg a viz mozgását tekintve vesd ö. fluvius és amnis); f. fluit per urbem; f. Rhodanus; secundo flumine, folyam mentében, adverso f., a folyammal szembe, felfelé. Innen A) sajátlannl más özönlő vagy folyó tárgyakról, pl. esőről, könyüről, kiontott vérről s több efféléről; még emberek sokaságáról is; így: ingens fl. literarum, roppant olvasottság, fl. ingenii, áradozás. ||B) ásott vizcsatorna. C) átv. ért. beszédről «folyam», «menet»: f. orationis, verborum.