1. fluctus, us, hn. [fluo]

1) (Lucr.) (elvontan) hullámzó v. özönlő mozgás, hullámzás, ömlés, özönlés: f. aquae; jactari in dubio f.

2) (összerüen) hullámzó víztömeg, hullám, ár, dagály, f. frangitur saxo, operiri fluctu; declamare ad f., a zúgó tenger partján: gyakran t.-ben maximi ff. excitantur. Innen (költ.) viz, küln. tengerviz, átalán tenger.

3) átv. ért. nyugtalan és bizonytalan állapot: f. et tempestas populi, rerum f. Igy gyakran jelent nehézségeket, fáradalmakat, viszontagságokat, veszélyeket: ff. civiles, a politikai életben, jactari populi fluctibus, a nép változó és zajos mozgalmaitól; szenvedélyről s több efféléről is, ff. irarum.

4) (Lucr.) kiözönlés, odorum.