fluctuo, 1. v. fluctuor, álszenv. 1.

1) hullámformában mozog, hullámzik, hánykódik, innen ide s tova hányódik, küln. vizen, mare f.; navis f. in salo; Delos diu fluctuata, a tengeren ide s tova libegő, fluctuantes a habokon libegő (hullák); átképítve, acies f., ingadoz (a rohanó ellenség támadásakor).

2) átv. ért. A) eltökélésében ingadoz, haboz, határozatlan, kétkedő, bizonytalan: animus f.; ille f. animo; f. magnis curis; f. in aliqua re; f. inter spem metumque. B) felizgatott, hevesen felindult vagyok stb.