flos, oris, hn.

1) virág. Innen A) (költ.) virágnedv, virágméz: apis ingerit flores alveo. B) f. genae, f. juvenilis v. önállóan f., a szakál első pelyhe.

2) átv. ért. A) az a mi valamiben legjobb, valaminek legjava, f. vini, olei Küln. a) azon tárgyakról v. személyekről, a kik v. a melyek a magok nemében legjelesebbek, átalán valaminek legjelesebb része, a «virága», «dísze», «koronája», «lelke», «veleje» s több efféle: f. civium, nobilitatis, populi, juventutis, «lelke»; provincia illa f. Italiae est; f. dignitatis, kitünő méltóság, vitae f., dicső élet: f. aetatis (juventae) virágzó kor, ifjuság, f. virium, legerőteljesebb életkor; in primo f. extingui, az élet virágjában. b) a beszéd ékességéről (= flosculus): oratio sit conspersa verborum sententiarum que floribus. B) a mi ugy mint a virág diszít valamit: a) fény, ragyogás, flammae. b) az építészetben: virágdiszítmény a) a korinthusi oszlopfő teteje közepén. b) süvegbolt (kupola) tetején. C) virágzó állapot, az erő és jólét tetőpontja, a «legszebb virágzásban», «virágjában» létel: flos Graeciae, virium.