flexus, us, hn. [flecto]

1) hajlás, görbülés, cervicis, manus; nullo suffraginum flexu, horgas ina nem hajlik; innen A) görbén kitérő mozdulat, kitérés, kikerülés; qui cursu parum valent, flexu eludunt. B) kitérő út, kerülő; notis flexibus praecurrit ad alium xystum; viae (költ.), ff. brumales, téli naptérítő.

2) küln. meggörbülés, megfordulás a pályán a czél körül (meta). Innen A) fordulat, átmenet más állapotba s több effélébe: ff. rerum publicarum; hic quasi aetatis f., átmeneti pont; si infinitus rerum forensium labor aetatis flexu constitisset, a vénkorba átmenetkor; auctumni flexu, ősz vége felé. B) (újk.) beszédről, mesterséges fordulat, változás, cserélés: mille ff. et artes. C) hangról hangváltás, változat: aliquid dicere flexu; ille f. decet misericordiam. D) nyelvtanban származtatás, hajlítás.