flatus, us, hn.
1) a szél fuvása, lengendezése; átv. ért. prosper f. fortunae.
2) fúvás A) sajátl. flatu figuratur vitrum, innen névk. lélekzetfúvás, lehellés. B) lólihegés. C) síp-, fuvola-fúvás. ||D) puffadtság fuvallata, quum aliquid immundum flatu explodis; küln. a halk szél (ellent. crepitus).
3) átv. ért. (költ.) felfuvalkodottság, kevélység.