flammo, 1. [flamma]
1) (költ.) k. ég, lángol, lobog (csak r. jelen idejében) acervus, lumina.
2) (költ. és újk.) cs. A) meggyújt, lángra gyújt, aliquid. B) eléget, Phaeton flammatus. C) átv. ért. fellobbant, felhevít, felizgat, arrogantia f. omnes; f. exercitum, elkeserít, cor flammatum, fellázadt. D) lángra gyujt, megpirít; illius roseo flammatur purpura vultu, biborpír lobogott fel arczán; flammata toga, lángszín vörös.