flammeus, mn. [flamma]

1) lángoló, tüzes, stellae; (költ.) lumina ff. (szemek).

2) átv. ért. tüzes, heves, versus, viri.

3) névk. ragyogó, fényes, tündöklő, corpora; vis villám; viola; küln. színről, tűzszín, lángszín. Innen fn. flammeum, i, kn. a) azon lángszínü menyasszonyi fátyol, melylyel a menyasszony fel volt diszítve a lakadalom alkalmával; innen: ea conterit ff. több izben férjhez megy. b) egy tűzszínü vörös lobogó, a melyet lakadalmas házra szoktak volt feltűzni. c) a tűzszín veresség, mint szín. d) = phlox.