1. flamma, ae, nn.

1) láng, lobogó tűz: concipere f. meggyúlni; f. effunditur, harapódzik, elterjed; solis f. (költ.); inter ff. a világító (és a régiek hite szerint tüzes) égitestek között. Közm. e flamma petere cibum, a tűzből szedni eledelt, nagyon éhezett és elesett emberről: megenné a tüzet is; prius undis flamma (érts: misceatur), elébb összeelegyedik tűz és víz, és éppen így: unda dabit flammas, a víz is lángot kap még a lehetetlen is megesik.

2) átv. ért. A) (költ.) szenvedélyes égő tekintet, a szem tüze, fényes ragyogása, és így még: galea flammas vomens, lángoló fénysugarakat lövell. B) szenvedély és indulat küln. szerelem tüze: f. amoris turpissimi; (költ.) f. melior, méltóbb tárgy iránti szeretet; vis et quasi f. oratoris; invidiae f. C) f. belli civilis; (költ.) f. gulae, erős éhség: eripuit se flamma a fenyegető veszélyből.