flagitium, ii, kn.

1) gaztett, gyalázatosság, meggyalázó és lealacsonyító tett, vétek, aljasság s több efféle (vesd ö. scelus s több efféle): stupra et ff.; effeminatus flagitiis; facere, committere, dicere f.; f. est illud facere, f. rei militaris, lealacsonyító magaviselet a háboruban. Innen (színk.) mint gyalázó szó, f. hominis, gyalázatos ember!

2) gaztettből s több efféléből eredő szégyen, gyalázat: neque gloria movemini neque flagitio; demere imperio flagitium, az államról a gyalázatot elvenni, elhárítni.