fistulator, oris, hn. [fistula]

sípos, Cic. de or. 3, 227. e szóval némelyek szerint jelöl egy zenészt, a ki sípforma hangszerrel adja a szónoknak azt a helyes középhangot, a melyen a beszédet kezdeni kell hogy onnan feljebb is mehessen lejebb is szállhasson; de tán inkább e szólammal: fistulatorem domi relinquetis, csak azt akarja mondani: ne mutassátok, hogy a helyes hang eltalálása sok gyakorlásba került.