finitio, onis, nn. [finis]
1) határszabás.
2) átv. ért. meghatározás, u. m. A) felosztás, rész. B) értelmező meghatározás, értelmezés. C) szabály, törvény. D) bevégzés, vég, ||a) az élet vége, dies finitionis suae, halála napja; b) (újk.) a tökély v. a tökély bizonyos foka, progressum esse ad hanc finitionem.