finite, ih. [finio]

*1) megszorítással, mérsékelve, f. avarus erit. Cic. de. fin. 2, 27.

2) (újk.) határozottan, tüzetesen. finitimus (régibb formája finitumus), mn. [finis]

1) határos, szomszédos (vidékekről és tartományokról, vesd ö. vicinus): Galli sunt finitimi Belgis; provincia f.; bellum f., a szomszédos népekkel; fn. finitimi, orum, hn. t. szomszédok.

2) átv. ért. valamivel határos, valamivel kapcsolatban álló, vele rokonos v. hozzá nagyon hasonló: metus est f. aegritudini; poeta est f. oratori; önállóan: ea quae propinqua et ff. videntur.