finis, is, hn. (ritkán nn. )

1) határ, melyet a természet jelölt ki, vesd ö. terminus): ad extremum Galliae finem; ambigere de ff.; fines regere, terminare, meghatározni, proferre, előre tolni, szélesítni, facere, lerakni, letenni; quem ad finem, oly messze mint, addig a mig, vagy kérdőleg, milyen messze? meddig? Innen A) elvont tárgyakról mérték, kellő határ: transire modum et f.; f. ingenii. B) időről határ, pont s több efféle: ad eum f., addig; quem ad finem, meddig? mennyi ideig? C) t.-ben tartomány, környék, vidék: iter facere in fines Santonum, populari alienos ff.; magánosok birtokáról is mezők, szántóföldek, mezei birtokok: pellere dominos finibus. D) (ritkán) fine v. fini, határozó eset, előljáró gyanánt saj. esettel, -ig, addig: pectoris f., a mellig.

2) vég, berekesztés, bevégzés: f. atque exitus infamiae; finem facere scribendi, v. maledictis, injuriis (tul. e.) az irásnak, a rágalmaknak véget vetni, azokat megszüntetni; finem afferre vitae magát megölni. Innen küln. A) (költ. és újk.) az élet vége, halál: septem sunt menses a f. Neronis. B) czél, rendeltetés: omnes artes habent f. aliquem propositum; ad eum f., ezen czélra. C) (nevekedő sort fejezvén be) a legfensőbb, legnagyobb: licebit finem dicere pro ultimo, extremo» (Cic.); f. bonorum, a legfőbb jó; f. honorum est consulatus.

3) (újk.) finitio és definitio, magyarázat, értelmezés.