finis, 4. [finis]

1) határral körülvesz, határok közé vesz, határral meghatároz, mint határ bezár: Rhenus f. imperium populi Romani; lingua finita est dentibus; an potest cupiditas finiri, lehet-e a kivánságnak határt vetni? Innen átalán korlátol, zaboláz, bizonyos határok között tart, cupiditates, censuram,

2) = definio: A) megállít, meghatároz, modum rei alicui, locum in quo dimicandum sit; f. tempus alicui; de pecunia finitur ne etc., meghatározzák hogy stb. B) magyaráz, értelmez, meghatároz: rhetorice varie finitur.

3) végez, bevégez, valaminek véget vet: f. bellum, laborem, vitam; sententiae finiuntur his verbis, végződnek, és küln. r. finitus a szónoklatban illően hangzó. Innen küln.

4) (költ. és újk.) A) végig beszél, kibeszél, beszélni megszünik: ut semel finiam. B) meghal: finiit anno aetatis vicesimo, szenv finior morbo, ugyanazon jelentésben.