fiducia, ae, nn. [fido]

1) bizalom, hit, bizalomteljes megnyugvás (vesd ö. fidentia, confidentia): habere fiduciam rerum suarum, saját körülményeiben bízni; hoc certam salutis fiduciam praebet, azt cselekszi, hogy bizonyossággal várhatjuk szabadulásunkat; fiducia alicuius, valakiben való bizodalomnál fogva, szintígy: formae, szépségébe; (színk.) mea f., bennem vetett bizalom; manus minimae fiduciae, a seregnek azon része, melyre legkevesebbet lehetett építeni.

2) saját erejébe való bizakodás, bátorság, önbizalom: afferre alicui f., valakiben költeni.

*3) (Pl.) becsületesség.

4) törvényes msz. A) valami dolognak vagy tárgynak hitre, becsületre való bízása: per fiduciae rationem fraudare aliquem; judicium fiduciae, olyan jogkérdésben, melyben valaki a rábizott vagyont nem akarta kiadni. B) zálogképpen valakire bízott vagyon, (szinleges eladás formaságával) valakire bizott jószág, letétemény, őrizetre bizott jószág: accipere f. ab aliquo, committere fiduciam alicui.