/ aliptes, ae, hn. [= aleipths]

a rómaiaknál azon egyén (rabszolga), ki a fürdő vendégeket megdörzsölgette és békente, s a további életrendet is meghagyta stb. (a görögöknél csak azok, a kik a bajvívókat kenték bé, innen testgyakorda igazgatója).