1. alienus, mn. kf. és ff. [alius]

1) idegen, máshoz tartozó, másé, pecunia a. locupletari; odit virtutem a. másokban az erényt; aes a. adósság; alieno marte pugnabant, nem a magok harczolás módját használták (lovasok, kiknek gyalog kellett csatázniok); largiri ex alieno, máséból; átv. ért. Epicurus in physicis plane est a. mástól függő, nem önállásu.

2) ellentéte a rokonságnak v. barátságnak, idegen, nem rokon, nem hozzánk tartozó, homo; néha külföldi s ez értelemben s önállóan is mint fn. -enus, i, hn. idegen, külföldi; innen átalán, olyanról, a mi anyagilag v. szellemileg nem tartozik valahová, küln. a) ||testrészről, a melyben már nincs élet, élettelen; b) tébolyodott, őrült.

3) átv. ért. A) ismeretlen (-val, -vel), járatlan, tapasztalatlan valamiben, a. ab re (v. in re) aliqua és (ritkán) rei alicujus. Küln. a. consilii, a tervbe nincs beavatva. B) hozzá nem illő, vele nem egyező, illetlen, re v. a re, ritkán (újk.) rei alicui v. alicujus. C) alkalmatlan, kedvezőtlen, kényelmetlen, illetlen, locus, tempus. D) idegen, idegenkedő (-tól, -től v. hozzá), tartózkodó, barátságtalan érzelmü: animus a. ab aliquo, ritkán alicui.