alieno, 1. [alienus]

elidegenít, idegenné tesz,

1) valamit máshoz tartozóvá teszen, idegen kezekre bocsát: nunquam tu me alienabis quin noster siem (Pl.) nem fogsz olyanná tenni, hogy máshoz, és ne saját házunkhoz tartozzam, nem teszesz idegenné házunkban. A) elidegenít, elad, elárul valamit, valamin túlad, átbocsát, odaenged valakinek valamit, domum, rem a se. B) eltávolít, -távoztat, el-, fel-, visszatartóztat stb.: a. occisos, eltakarít; mulier alienata est a te, elszöktették tőled; a. aliquem hátra szorít, (hivatalkeresésben) eltartóztat.

2) átv. ért. A) elidegenít, pártossá tesz, közönyössé, idegenkedővé teszen, aliquem (mentem, animum alicujus) ab aliquo v. alicui; insulae alienatae, elpártolt pártos szigetek; non alienatus vultu (Tac.) ábrázatán semmi nyomát se mutatva a meghidegedésnek. B) a. mentem alicujus v. alicui, valaki elméjét megháborítja, őrültté teszi: alienatus mente, sensibus, eszén, eszméletén kívül, magán kívül; animo a sensu alienato, mintegy érzéketlen (a fájdalmak iránt); alienatus ad libidinem animo, magán kívül a szilaj vágytól. C) alienari a re, nem szenvedhet valamit, fél, irtózik (valamitől), ellenszenve van valami iránt.