externus, mn. [ex]

1) kivül megtalálható, kivülről jövő, külső, külsőhöz tartozó: visio e., pulsus e., commoda v. bona ee.

2) családról v. államról, mely kivül van, idegen, külföldi, külhoni (úgy személynek mint tárgynak csak helyiségi külviszonyát jelenti, vesd ö. exter); ee. auxilia, idegen; externa libentius recordor, idegen, külhoni, (költ.) amor e. idegen iránti szeretet; (újk.) moliri externa ellenségeskedéseket.