exter v. exterus (a himnemben az egyes alany e. nem jő elő), tera, terum, mn. [ex]

kivül megtalálható, azaz idegen, külföldi, külhoni (csaknem mindig t. és többnyire személyről, szellemi viszonyt, lelki állapotot s több effélélét jelölve, vesd ö. externus): ee. gentes, nationes, civitates; exteri, idegenek, külországiak; (költ.) e. via, res, kivülről jövő. Innen

I. kf. exterior, us, külső, -n, -on, -en, -ön kivül megtalálható, collis, monitiones; hostis e. ellentétben azokkal, kik a váron belől vannak.

II. ff. A) extremus,

1) térben szélső, végső, utolsó, oppidum, finis; e. pars epistolae, utolsó része; in e. epistola, e. libro és in e. libro, utolsó részén (végén) a levélnek, könyvnek, éppen így: ee. fines, e. Cappadocia, C. legvége, de így is: extremum mundi, a világnak legtávolibb része, ad extremum, végig, extrema agminis, a csapat legvége; (költ.) ee. Indi, a földnek legvégén lakó, messze.

2) időben, az utolsó, végső: mensis e., e. finis vitae, manus e. non accessit operi, hiányzik a simítás; e. hiems, a tél végszaka, így is: extremum aestatis; reservatus ad extremum, utoljára, legvégre. Innen a) extremum, mint ih. utolszor, utoljára. b) ad extremum, végtére.

3) jelöli valami tulajdonság v. minőség fokozatát; a) végső, legnagyobb s több efféle: e. fames; ee. suis rebus, legnagyobb szükségében, veszedelmében; descendere ad extrema, a végletekig menni, a legvégső rendszabályhoz nyulni, perventum erat ad extrema, a legvégsőre, éppen így: extrema pati; ad extremum, a legnagyobb mértékben. b) küln. legrosszabb, legmegvetendőbb, latro, ingenium. ― B) extimus (ritkán) = extremus 1.