exsulto, 1. [exsilio] k.

1) gyakran és erősen ugrándozik, szökdécsel: tauri ee. in herba; equi, fluctus ee.

2) átv. ért. A) a lélek v. beszéd röptének átengedi magát, ragadtatni engedi magát, szabadon mozog, forog, kereng: oratio e., Demosthenes e. audacius in illis; exsultans verborum audacia. B) erős indulatba jövésről, szenvedélyes magaviseletről s több efféléről, indulatos, szilaj (vagyok stb.): furor e. Küln. a) elbizott, önhittséggel teli (vagyok stb.): rex e. insolentia; b) örömében pajkos, csintalan, felkurjongat, örömében ujjong, laetitia, örömében, victoria, győzelmében, in ruinis alicuius, valaki buktán, romlásán.