exspectatio, onis, nn. [exspecto]

várakozás, rei alicujus v. de re; exspectationem alicui movere (dare, afferre) valakinél várakozást kelteni; decipere ee., a várakozást megcsalni; facere exspectationem sui, várakozást ébreszteni, gerjeszteni önmaga iránt; exspectatio fit, várják; praeter exspectationem, várakozáson kivül. Küln. habere exspectationem v. esse in exspectatione. A) dologról, várakozás tárgya, a mit várnak. B) személyről a) várakozással van, vár: in magna e. sum. b) (újk.) in e. esse magára várakoztat, váratja magát.