expio, 1.

1) valamit v. valakit, a ki gyilkossággal v. gonoszsággal van megfertőztetve, kibékít, büntől felold, bűntől megtisztít: e. scelus, aliquem; e. quae violata sunt, a szentség megsértését; cruor nondum expiatus; e. scelus in aliquem = megboszulja; e. forum s több efféle, megtisztít.

2) valami megtörténtért békít, engesztel, eleget tesz, töredelmeskedik, ismét jóvá tesz, meglakol, megszenved (valamiért), e. scelus supplicio; incommodum expiatur virtute eorum, ki lesz pótolva. Innen valaminek rosz következését elhárítja, ártalmatlanná teszi, e. prodigium, vocem nocturnam.

3) (ritkán) megengesztel, engeszteléssel lecsendesít, mortuorum manes.