1. expeditus, mn. kf. és ff. [r. expedio ]

sajátl. megoldott, szabad,

1) személyről, szabad, kész, gyors: ut ille e. in Galliam proficisci posset (nem akadályozva hivatalos ügyektől); occurrit ei Clodius e., harczkészen; homo e., felkészült, erős, bátor, még podgyász, motyó nélkül: e. ad caedem, ad dicendum, serény, kész. Küln. hsz. milites (copiae, exercitus) ee. a) könnyü csapatok; b) motyó nélkül; c) verekedni, ütközni kész.

2) tárgyról akadályoktól és nehézségektől ment: locus e., alkalmas, via, reditus e., könnyü; pecunia e., kéznél levő, kész; nomen e., melyet könnyen megfizetnek, biztos, éppen így: fides e., victoria; cna e., könnyen folyó; in expedito habere, készen tartani; negotium expeditum, lebonyolított.