exordium, ii, kn. [exordior]

kezdet (sajátl. szövésről mondva), fogás (-hoz, -hez), e. hujus mali; ducere (capere) e. rei alicuius a re aliqua, egy dolgot valamivel elkezdeni; (költ. és újk.) többesben is. Küln. beszéd v. irás kezdete, bevezetés: e. est principium orationis; exordio nugatorio uti.