existimatio, onis, nn. [existimo]

1) itélet, vélemény valamiről (megelőzött vizsgálat és becslés után, vesd ö. aestimatio): ee. et judicia hominum; vir optimus omnium existimatione.

2) küln. jó vélemény, mellyel az emberek valaki iránt vannak, jó hirnév, tisztelet, becsület: violavi e. tuam, éppen így: oppugnare, laedere, offendere existimationem alicuius; facere aliquid contra e. alicuius. Innen hitel, e. debitorum.