†ales, itis,

(költ. és újk.), I. mn. szárnyas, szárnyazott; innen átv. ért. gyors, sebes; ventus, (költ.) mint fn. istenek és hősök küln. Mercurius mellékneve «a szárnyas». II. fn. hn. és nn. madár (vesd ö. volucris; inkább fensőbb irályban s nagyobb madárról, vesd ö. avis); küln. az augurok (madárjósok) nyelvén oly madár, mely röptével jelt ad (vesd ö. oscines); innen (költ.) cum bona a., szerencsés előjellel, jó szerencsével.