2. exercitus, us. hn. [exerceo]
*1) (Pl.) rud. 2, 1, 6. (296) gyakorlás.
2) gyakorlott legénység, hadsereg, had, tábor (átalán, vesd ö. acies, agmen): parare, conscribere stb. e.; néha küln. szárazi erő ellentétben a tengeri erővel, v. gyalogság ellentétben a lovassággal (e. equitatusque). Innen átv. ért. A) a centuriák szerint szervezett népgyülés, mivel eredetileg csak a hadkötelezettekből állott. B) (költ.) sereg, csoport átalán.
3) szójátékban Plaut. gyötrelem, aggodalom.