excuso, 1. [excausa]

1) menteget, ment: e. aliquem alicui v. apud aliquem, valaki előtt, e. se in (de) re aliqua alicui v. apud aliquem, mentegetődzik valaki előtt valamiért: volo me excusatum alicui; excusor morbi causa, betegségem tekintetéből engem kimentenek; excusabo ei paucitatem literarum tuarum, kimentlek előtte, hogy ritkán irtál neki levelet; Terentius e. Titium, quod eum brachium fregisse diceret, avval menté Titiust, hogy azt mondá stb., éppen így Libo e. Bibulum, quod is inimicitias cum C. habebat, azzal hogy stb. Innen (újk.) excusari rei alicui menekülni, kibontakozni.

2) mentségül előhoz, -val, -vel menti magát: e. morbum, inopiam; (újk.) excusarunt, se ebrios id fecisse, azt hozták fel mentségül, hogy ittasan tették.

3) mentegetődzéssel valamit magáról elhárít, valamiből kivonja magát, magát felmenteni kéri; küln. hivatalt, megbizást el nem fogad; így: cui in universum excusari mallet, a mitől inkább egészen menekülni kivánna; és excusari tutela alicuius, igazoltan felmentetni a gondnokság (terhe) alól.