excusatio, onis, nn.[excuso]

1) mentség, igazolás; accipere e. alicuius, elfogadni, haec tibi dant justam e.; e. intermissionis literarum, mentség a levelezés megszakasztásáért, injuriae, szintígy e. cur aliquid factum sit, valamiért; e. quominus adesset, mentség a jelen nem lételért; ellenben e. inopiae, valetudinis, aetatis (hol a saj. eset azon tárgyat jelenti, miből a mentséget venni lehet), szükséggel, egészségi állapottal, vénséggel való mentegetődzés. Innen t. mentő okok, igazolás indokai, nullae istae excusationes sunt.

2) mentegetődzéssel való elutasítás, elhárítás, magát valami alól felmenteni kérés; e. legationis obeundae; és így szenv. mentesség, igazolt, indokolt felmentés, tutelarum.