excursio, onis, nn. [excurro]

1) ki-, előfutás: e. oratoris rara esse debet, szónoknak nem szabad sokszor előfutni (heves tagjártatásában); átv. ért. e. fit ex narratione, elcsapongás.

2) (újk.) kirándulás, egy kis kéjutazás falura.

3) szabad tér, libera e. adjiciendi.

4) Küln. hsz. száguldozás, portyázás, kirohanás v. beütés (a mint vagy a terminus a quo» vagy a terminus ad quem» értetik alatta): nostri crebras ee. ex oppido faciebant; una e. equitatus; átv. ért. e. orationis, első kezdete, megindulása.