excieo v. (még pedig a jelentő mód jelen idejét kivéve, rendesen) excio, ivi, itum és itum. 4. ; (ritkán 2.

1) elő-, kijövetelre bir, kihí, -hoz, -visz, -űz, -hajt, -kerget: illa res consulem ex urbe e.; e. aliquem Roma, hí, szólít, épen így: praeco e. homines; e. suem latebris, animas sepulcris, előidéz; e. aliquem foras, a házból kihí; e. hostem ad pugnandum, előcsalogat; így küln. katonákat, telepedőket s több efféléket elindít, mozgásba hoz, hogy harczra, kivándorlásra s több effélére adják magukat (e sedibus exciri, lakhelyeikből kiindulni, e. Antiochum in Graeciam, hozza, indítja, e. auxilia e Germania, hí); e. alicui lacrimas, könyezésre indítja.

2) átv. ért. A) valakit csendes helyzetből indulatra, munkásságra s több effélére indít, bír, felindít, felizgat, ingerel: juventus largitionibus excita; ea caedes e. Bructeros; sonitus ignotus eum e.; küln. e. aliquem somno v. ex somno, felkölt; Thyias commotis excita sacris, szenvedélyesen megindult; conscientia mentem excitam vastabat, nyugtalanított elméjét. B) állapotot s több effélét előhoz, okoz, tumultum, terrorem.