evado, etc. 3. I. k.

1) ki-, elé-jő, -megy: e. extra vallum, ex balneis; e. in terram, partra száll, kiköt; evasit ante ora parentum (költ.), a szülők szeme eleibe lépett; e. ex puteo. Küln. veszedelemből v. bajból kijő, menekül, szabadul, ex manibus hostium, per tela hostium.

2) fervergődik, -hág, -mász, e. ad fastigia, in muros, a kőfal tetejére, in ardua, a magasba.

3) átv. ért. A) tárgyról, valahogy lefoly, kiüt, kimenetele lesz, valami eredményre jő, vezet: nescio quorsum (v. quo) haec evasura sint; pestilentia e. in longos morbos, hosszas betegségekkel végződik. B) személyről (sajátl. mint valami kijő), valamivé lesz (küln. belső fejlődés által): evasit juvenis indolis regiae; e. orator. C) teljesedésbe megy: bekövetkezik: evasit id quod somniavimus.

II. cs. (többnyire költ. és újk.)

1) (I. 1. szerint) valamely helyet meghalad, azt elhagyja: e. saltum, media castra, angustias.

2) (I. 2. szerint) felhág, megmász, altos gradus, ardua.

3) (I. 1. szerint) elkerül, megmenekül (-tól, -től), e. flammam, aliquem.