albus, mn. kf. és ff.

fehér (sajátl. fénytelen, halvány, fehér, ellentét: ater, «fénytelen fekete»; ellenben candidus, «fénylő fehér»; ellentét: niger «fényes fekete»); (költ.) a. corpus, halvány, átv. ért. a. stella, kedvező, szerencsét jelentő; ventus a. száraz. Közmond. a) albis dentibus deridere (vigyorogva) nagyon kinevetni, kigúnyolni. b) albus an ater sit nescio semmit se gondolok vele, se ingem se gallérom. c) albo reti aliquid oppugnare, fehérített s ezért szembe nem ötlő hálóval, azaz finom, fortélyos módon hálóba kerítni igyekszik. d) albis equis procurrere (fehér paripákon fut előre mint a győzelmi pompa alkalmával) messze túlhaladni, felülmulni. e) a. avis ritka mint a fehér holló, csodaállat. f) albae gallinae filius burokban született, szerencse fia. g) album calculum adjicere rei alicui helybenhagy, javal, 1. calculus. Innen fn. album, i, kn.

1) fehére valaminek, fehérség, fehér szín: columnas albo polire, fehérre festi; maculis insignis et albo, fehérfoltos, fehérbabos, kesely.

2) egy (rendesen gypssel bévont) fehér tábla, melyet valamivel béírva nyilvános helyre kifüggesztettek; nevezetesen: A) a Pontifex Maximus albuma. ki az év fontosabb eseményeit följegyezvén házánál közszemlére kiakasztotta (annales maximi). B) a Praetor albuma, melyen rendeleteit kihirdette. Innen ad album sedentes jogtudósok, törvénytudók; se ad a. transferre, a proetorok rendeleteit tanulmányozni. C) névjegyzék, névsor, küln. a. senatorium, senatorok névsora, melyet Augustus ideje után közhelyre kifüggesztettek; a. (judicum), birák jegyzéke, lajstroma.